A svédmasszázs az egyik legismertebb nyugati masszázsfajta egészen az ókori görög-római kultúráig visszavezethető.
 A görögök és a rómaiak nagyobb figyelmet szenteltek egészségüknek, odafigyeltek, többet törődtek testükkel. A svédmasszázs már az ókori kultúrákban is közkedvelt gyógyító, rehabilitációs eljárás volt.

A gyógyító hatás mellett meg kell említenünk a rehabilitáció fontosságát is, hiszen a svédmasszázzsal képesek vagyunk megrövidíteni a sérülések utáni lábadozást, és megakadályozzuk a nem használt izmok sorvadását.

A svédmasszázs elején fontos a pszichés kapcsolatteremtés a pácienssel. A simító mozdulatokkal nyugtató hatást érünk el, ugyanakkor ez egyfajta bemelegítés is. A simítások lehetnek felületesek, majd egyre mélyebbek, ennek köszönhetően képesek vagyunk a bőr alatti kötőszövetekben lévő folyadékot elmozdítani, ezzel segítjük felszívódását.

A svédmasszázsban a következő fogás a dörzsölés, amely közben vérbőség keletkezik, valamint így távolítjuk el az elhalt hámsejteket. Ezáltal fokozódik a mélyebben fekvő bőrsejtek termelődése, ami hozzájárul a bőr természetes rugalmasságának megőrzéséhez. Ezzel a fogással megszüntethetjük a fájdalmas izomcsomókat és feloldjuk a letapadásokat. A feszülések megszűnése után testileg, lelkileg is megkönnyebbülünk, jobban érezhetjük magunkat. Ez a nyugtató hatás egész közérzetünkre pozitív hatással van.

A gyúrással mélyebben letapadt izmokat is fellazíthatjuk és fokozzuk a vérkeringést. A svédmasszázsban ezzel a fogással az izomtónust is fokozhatjuk. Aktiváljuk a nyirokkeringést, amellyel erősen hozzájárulunk a test méregtelenítéséhez és az anyagcsere folyamatok harmonizálásához.
Az ütögetés, vágás és paskolás élénkíti a bőr vérellátását. Amennyiben a mellkason alkalmazzuk, a váladék kiürítését segíti elő.
Az utolsó fogástípust a svédmasszázsban vibrációnak, más néven rezegtetésnek hívjuk. A tenyerünkkel rezegtetjük a legyúrt testrészeket, ezzel nyugtatjuk testet és levezethetjük a masszázst.